Néhány éve az Erdészeti Lapok hasábjain a bajor példát ismertettük, ami megoldást ad a természetvédelmi korlátozások kezelésére az „aki rendel az fizet” egyszerű elve alapján. Most egy újabb, ezúttal osztrák példán szeretnénk bemutatni, hogyan is működik a vidékfejlesztés erdészeti része a Lajtán túl.
Tagtársunk osztrák kapcsolatai révén hozzájutottunk az egyik osztrák tartományi kamara (NÖAK) információs füzetéhez, amely az ottani, mintegy 46 ezer magán erdőtulajdonost informálja az erdészeti támogatások lehetőségeiről. Információnk szerint ez a kiadvány már a támogatási periódus kezdetén, tehát 2007-ben a térség erdőtulajdonosainak rendelkezésére állt.
A füzet tartalmazza azokat az erdészeti jogcímeket, amelyre a támogatási ciklus (2007-2013) alatt kihirdetésre kerülnek Így az erdőtulajdonosok előre tudtak és tudnak tervezni, válogatni az egyes pályázati jogcímek között és ezáltal előre ismerték az egyes lehetőségek feltételeit és a támogatás intenzitásának mértékét. A teljesség igénye nélkül kiemelnénk azokat a jogcímeket amelyek a magyar támogatási programból hiányoznak, de az osztrákoké tartalmazza: csemetekertek, magplantázsok gépekkel, öntöző berendezéssel, hűtőházzal való bővítése, biomassza feldolgozás segítése(szállítás, tárolás, szárítás), az erdőtulajdonosok egyesülésének támogatása, erdőgazdasági termékek értéknövelése, raktárak korszerűsítése,
erdővédelem szúkárosítás ellen, intézkedések fiatalosok vadkár elleni védelmére, madár-védelem, tölgyek fagyöngy elleni védelme, erdei tanösvények, kiránduló erdők, rendezvényszervezés
Néhány példa, hogy mit is nyújt, milyen feladat elvégzése fejében az osztrák rendszer:
Fiatal lombos fák koronaalakító metszése: 250 EUR/ha.
Erdőtulajdonosok egyesületének támogatására a dologi és személyi költségek: 80%-a.
Útépítésre, a bruttó költség 40%-a.
Szú elleni védelem: 22 EUR/fogófa.
Madárvédelem: 25 EUR/madárodú, élő odvas fa meghagyása 100 EUR/fa, holt odvas fa meghagyása 50EUR/fa.
Idősebb facsoportok(0.2-1.0 ha-ig) meghagyása fészek védelem céljából Natura 2000-es erdőterületen 200 Eur/ha/év.
Csemetekertek támogatására a támogatás intenzitás a nettó költség 35-%-a.
Természetes felújítás kiegészítése értékes fafajokkal: 1000 EUR/ha.
Felújítóvágás Natura 2000-es erdőterületen 350 EUR/ha.
Természetes felújítás kiegészítése értékes fafajokkal Natura területen a támogatás mértéke a nettó bekerülési összeg 60%-a.
A pályázónak lehetősége van kiválasztani a térségben hozzá legközelebb található koordinátort, aki részletes információt ad az egyes erdészeti jogcímekről, valamint segítséget nyújt a pályázatok elkészítésében. Ezt a címlistát a kiadvány szintén tartalmazza.
A pályázatok kiértékelési, ellenőrzési folyamata és a támogatás folyósítása pedig összehasonlíthatatlanul egyszerűbb, kevésbé bürokratikus a hazainál!
Végezetül a kicsi, de jól szerkesztett füzetet forgatva, a célirányos, egyszerű, ám magas szinten támogatott feladatokat, elvárásokat olvasva felvetődik a kérdés: miért kellett nekünk ugyanezeket a jogcímeket hihetetlenül lassan, agyonbonyolítva, számtalan uniós lassító szűrőn átküldve, hatalmas pénz, idő és energia ráfordítással elindítani, vagy még el sem indítani? Bizony mást sem kellett volna tenni, mint néhány jól működő külföldi támogatási rendeletet lefordítani, kicserélni az előlapot, átírni a helyet, a dátumot és feladni Brüsszelbe 2007-ben az első járattal. Az uniós költségvetési ciklusból eddig eltelt idő alatt ugyanis egyetlen kézzelfogható eredményt tudott a magyar bürokrácia felmutatni a vidékfejlesztés erdészeti vonatkozásában: tönkretették azt a magányos, korábban legalább úgy-ahogy működő jogcímet, az erdőtelepítést is, aminek egyáltalán valami köze volt az erdészethez. Vegyük végre észre, hogy a saját rendszerünk többszörösen többet követel a különböző erdészeti jogcímeken pályázóktól, mint az uniós minimum elvárások! Ezt a terhet a saját létezését kétségbeesetten igazolni kívánó bürokráciánknak „köszönhetjük” csak és kizárólagosan, ezt nem kenhetjük- mint annyi mást – Brüsszelre.
Látni kell, hogy az általuk létrehozott támogatási rendeletek oly mértékben pályázó ellenesek, agyonszabályozottak és alacsony pénzekért oly sokat kérnek, hogy a gazdálkodók a közelébe se mennek.. Akit pedig még ez sem riasztott el kellőképpen és mégis vakmerően belevág, azzal majd elbánik az MVH. A kifizetések vég nélküli csúsztatásával, a pályázók anyagi kivéreztetésével, majd néhány jól elhelyezett, az uniós elvárásokat messze meghaladóan rosszindulatú és célzatos ellenőrzéssel, végül kellő kivárás után a büntetések kivetésével és a támogatások megvonásával.
Lassan el kellene gondolkodni három év eltelte után azon is, hogy mondjuk 100 eurónyi támogatás kifizetéséhez mennyit is költöttünk a saját ezzel foglalkozó apparátusunk fenntartására és működtetésére, az alvállalkozók és tanácsadók pénzelésére, a használhatatlan, késve elkészülő, méregdrága számítógépes rendszerekre, szoftverekre úgy általában erre a nagy habzásra a támogatások körül?. Arra is kíváncsiak lennénk, vajon mennyi kamatot vágott zsebre a magyar állam a támogatások kifizetésének visszatartásával, valamint a behajtott büntetések után és vajon mire fordította ezt a tisztességtelen hasznot?
Legyen számunkra követendő tehát a jövőben az osztrák módszer, hiszen időben, előre elkészített jó programmal segíthetjük a több sebből vérző magán erdőgazdálkodást.
Ami a „sógoroknál” bevált, jól működik, azt Magyarországon nem szükséges újból kitalálni és agyonbürokratizálni..
Rövidesen lejár ez az EMVA támogatási ciklus (2013), ezért már most célszerű elkezdeni a tervezést a következő támogatási periódusra, – hogy úgy ne járjunk, mint 2007-ben.
MEGOSZ