Tisztelt Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók!
Az Erdészeti Lapok legutóbbi, júniusi számában megjelent érdekes cikkre szeretnénk felhívni szíves figyelmüket, ami az alábbiakban olvasható.
Erdészüdvözlettel:
Dr. Sárvári János
ügyvezető elnök
*****************************************************************
„Erdőművelés puskával”
Helmut Gmeiner erdőőr (Möggers, Ausztria) beszéde az osztrák erdészeti vándorgyűlésen – Murau, 2013.
Mottó:
Az erdő és a benne élő vad összetartozik, ezt senki nem vonja kétségbe. Az arányok eltolódása azonban lehetetlenné teszi az elegyes, vegyeskorú erdők kialakítását, fenntartható kezelését.
Az erdőkben a vadgazdálkodásnak nem szabad szem elől téveszteni a legfontosabb közös célt, az egészséges, magas diverzitású erdők fenntartását, az ezt szolgáló erdőgazdálkodás támogatását. Egy gyakorlatias gazdálkodó számára ezek az elvek tiszták.
Minderről most az élőbeszéd fesztelenebb stílusában olvashatunk.
Először szeretnék röviden bemutatkozni: Helmut Gmeiner vagyok, munkámat tekintve erdőőr, emellett mezőgazdász, vadász és még néhány további más egyéb. A vorarlbergi Möggersből származom. Ez a kis település Ausztria északnyugati részén, nagyjából 1000 méter magasságban, a Boden-tó felett fekszik.
Erdőművelés puskával
Ez egy kétségtelenül egy érzékeny téma, amit nem mindenhol fogadnak jól. De azon leszek, hogy jól jöjjek ki belőle.
Hogy mit jelentsen ez? Hiszen jelenleg még a vad is a mi erdőművelési hibáinkat szenvedi meg – gondolhatná valaki. Pedig nem. Ez nem így van! E két dolog, az erdőművelés és a vadászat olyan szorosan kapcsolódnak egymáshoz, mint a testvérek. Nem lehet rájuk egymástól függetlenül tekinteni. Minél idősebb leszek, és minél többet foglalkozom az erdőműveléssel, annál inkább meggyőződöm arról, hogy mennyire fontos a vadászat.
Voralberg elég messze van, de ez a téma mindenhol egyaránt fontos. A vadászat kérdése mindennap érint bennünket, akik erdővel foglalkozunk, akár akarjuk, akár nem. Erdeink túlnyomó része kisparcellás szálalóerdő, melyek élőfakészletét főként lucfenyő, bükk és jelentős mennyiségű jegenyefenyő adja. E szálalóerdőket elődeink ajándékának tekintjük. Napjainkban megint jobban becsüljük ezeket a természetszerű erdőket és a mi generációnk feladata az, hogy ugyanígy megőrizzük őket. Amihez hozzátartozik az egyes faegyedek eltávolításával járó rendszeres beavatkozás és a természetes megújítás, részben árnyéktűrő fafajokkal.
A generációk közötti szerződésből származtatható fenntarthatósághoz szükség van az erdők megújítására, mégpedig lehetőleg az összes lehetséges fafajjal. Ha a vadászatot háttérbe szorítjuk – ami annyit tesz, hogy ez a tevékenység nem elég intenzív – azt az erdő megszenvedi.
Ki ne ismerné ezeket az aljnövényzet nélküli erdőket? Itt még avad sem érzi otthon magát. Ezek az erdők máshogyan is kinézhetnének, – sötétségük ellenére is – erőteljes aljnövényzettel. Mivel mezőgazdász is vagyok, engedjenek meg nekem egy egyszerű párhuzamba állítást az állattartással. Hogyha túl sok tehenet tartok a legelőmön, az hamarosan leromlik, ami ráadásul a teheneknek is rossz. Viszont ha nincs túl sok tehén – vagy még jobb, ha egy kicsit kevesebb is van, mint a terület eltartó képessége – akkor ez minden szempontból megfelelő.
Erdeink számára a két legfontosabb dolog: a motorfűrész és a puska. Mindkettő fontos, azonban a puskának még nagyobb jelentőséget tulajdonítok. A vadászat egyfajta szükségszerűség, amelyre az erdőgazdálkodás részeként tekintek.
A vadászat teremti meg az erdőművelés alapját
A vadászat kulcsszerepet tölt be a természetszerű erdők esetében. Ha a vadászati tevékenység hiányos, azaz nem elég intenzív, azt az erdeink is megsínylik.
Munkánk során erdőművelési kényszermegoldásokat fogadunk el. Kevés, csupán egy-két fafajra korlátozzuk magunkat. Később szakmailag is rövidlátóvá válunk, és csak annyit tudunk mondani, hogy „ez már csak ilyen”. Kár, mert így az erdőművelési tevékenységünk soha nem juthat el a kiteljesedésig. Mindaddig, amíg nem ismerünk mást, addig ez elmegy.
Kedves Hölgyeim és Uraim! Ma már sokat hallhattunk a tartamosságról. A tartamosság alatt a kellő mennyiségű, és lehetőleg minden lehetséges fafajból álló természetes újulatra is gondolok. Ha a tiszafa minden védelmi intézkedés nélkül képes visszatérni, ugyanúgy, ehhez hasonlóan az összes többi fafaj is visszajöhetne az újulati szintbe. Na, ez bizony már a vadászat mesterfoka. Ekkor csinálnánk a vadászatot mesterfokon. Ekkor az erdőművelés újra érdekes lesz, abban újra sokféle lehetőség nyílik. Az erdőművelés örömmé válik, személyes gyakorlópályává, amelyet soha nem lehet teljesen kitanulni.
Tegyük újra sokszínűvé erdeinket!
Ekkor szívünket boldogság tölti el. Számomra olyan ez, mint a szerelem. Ha egyszer már előfordult, hogy egy magasabb dimenzióját átéltük, és ezáltal gazdagodtunk, akkor többé már nem elégszünk meg a szegényes takaréklángon kapott középszerűséggel. Akkor már kizárólag a teljességet akarjuk, és ez rendelkezésre is áll, mindannyiunk számára. A változatos erdő a vadállomány számára is megfelelő otthont jelent – takarmányt és takarást egyaránt. Magamnak is ilyen ökoszisztémát kívánnék, ahol az erdei nagyragadozók szabályozzák a csülkösvad populációt. A vadászatra úgyszólván már nem is lenne szükség a rendszerben, de egyelőre még közel sem tartunk itt.
Jelenleg a csülkösvad-szabályozó tevékenységet át kell vennünk az erdei nagyragadozóktól. Ehhez egy egyszerű vadászat azonban általában nem elegendő, egy valóban intenzív vadászatra van szükség. Hiszen a vadászat gyakorlatának amúgy is működnie kell. Ha ez is kellően intenzív, akkor felkészülhetünk a sikerre, amelyre mindannyiunknak szüksége van.
És amikor a vadász is örömét leli a gyönyörű újulatban, akkor már sokat értünk el együtt!
Milyen vadászra van szükségünk?
Szerintem a legjobbra, a Feleségem szerint pedig a leghelyesebbre, a legfessebbre. Ezután már Önök is tudják, hogy miért csak egyedül én vadászom a Feleségem erdejében… Szükségünk van a vadászra, a legjobbra, aki saját magára is, mint az erdő szolgálójára tekint. Nem fogyasztó szemléletű vadászra van szükség, aki fizet, és ezért cserébe a vadászati siker biztosítását várja el. Olyan vadász kell, akinek elsősorban ideje van, nem pedig vastag pénztárcája – olyan, aki érti a mesterségét. A vadászatnak újra mesterséggé kell válni, és nem kell a túlképzettség. Aki érti a mesterségét, annak kell azt gyakorolni. A vadászatnak sürgősen megújulásra van szüksége.
Megfelelő keretfeltételek
Hacsak nem mi gyakoroljuk a vadászatot, nekünk, erdőtulajdonosoknak kell megteremteni ehhez a megfelelő kereteket – tehát ebben nekünk is részt kell vennünk.
Például, a vadászt ki kell szabadítani a pénzügyi csapdából. A vadászati lehetőség ne kerüljön sok pénzbe, ezért cserébe viszont jó minőségű vadászati munkát várhatunk el. A vadász egyfajta szolgáltató, ha úgy tetszik. A helyesen végzett vadászati tevékenység esetén a vadhúsból származó bevétel fedezi a vadász felmerülő költségét.
Kérdés: ki az Önök közül, aki földtulajdonosként úgy gondolja, hogy a vadászati jog bérbeadásával haszonra tesz szert? Tényleg úgy gondolják, hogy Önök pénzügyi nyereségre tesznek szert?
A bérvadászat bérleti díja évente könnyen befolyó összeg. Sokak számára egy fontos bevétel.
Azonban ki kell ábrándítanom Önöket. Van merszem kijelenteni és azt állítani, hogy Önök semmit nem keresnek a vadászati bérleti díjon! Ha az erdőhatár vonala fölött élnének, akkor esetleg… Azonban akkor is, ha magas vadászati bérleti bevételük van, állítom, hogy a kár, amit az erdőben okoznak, még mindig nagyobb, mint a bevételük.
A vadászaton sokan nyernek. Egy egész iparág, a ruházattól az utazásig, mind nyernek – de Önök, mint tulajdonosok a vesztesek.
Ha a bérvadászat kapcsán megmaradunk a múlt gyakorlatánál és a bérleti bevételek felé kacsintgatunk, tévúton maradunk. Bizony itt azonnali pénzre teszünk szert. Tehát rögtön itt van a pénz a kezemben. Azonban ez lenne a fenntarthatóság? Minden évben levágok egy darabot a birtokomból és áruba bocsátom. Ezáltal én is azonnali pénzre teszek szert, de ez nem tartamosság.
Akkor ebben meg is egyeztünk.
Mit mond a közgazdaságtan?
Közgazdasági szempontból kifolyólag az erdőben gyakran folyamodunk kompromisszumokhoz, amelyektől azután vérzik a szívünk. Például olyan fakitermelési módszereket fogadunk el, amelyeket valójában egyáltalán nem akarunk. Ezt mások várják el tőlünk. Úgy gondoljuk, hogy közgazdasági megfontolásból ezeket kell megtennünk.
És a vadászatnál? Na, akkor a közgazdasági megfontolások egyszerűen véget érnek, és hagyjuk magunkat az érzelmeinktől befolyásolni. Erről jut eszembe, olyan ez, mint a szex. Igen, jól értették, mint a szex. Ott is kihagy a férfiak agya.
Földbirtokosként mi nem tudunk a vadászaton nyerni. Csak azt nézhetjük, hogy hogyan veszíthetünk rajta a lehető legkevesebbet. A vesztesek mindenesetre mi magunk vagyunk. Ellentétben a szexszel. Bár a szexnél ugyancsak sokat veszíthetünk, de ott akár sokat is nyerhetünk is…
Nyugodt lelkiismerettel adhatok a vadásznak lehetőséget grátisz, mert a nyereséget természetes újulat formájában akarom látni. Tehát, normális esetben nem a pénzt hordjuk be az erdőbe, hanem a pénznek kell onnan kijönnie!
Ez a kis újulatcsoport máris többet ér, mint egy 10 hektáros erdő vadászati jogának bérbe adása. Bár még nem termeltünk fát, ellenben ezzel már most sok pénzt takarítunk meg magunknak. Sajnos a hibás erdő- és vadgazdálkodás okozta károkat gyermekeinknek és unokáinknak kell megfizetni, és sok helyen a véderdőket az államnak kell fenntartani.
Néhány szó szülőhelyem vadászatáról
A társult vadászati jogot már több mint 20 éve mi magunk gyakoroljuk. Nálunk nincs lehetőség csomagos bérvadászatra, azonban bárki, aki akar, kap egy részt a cserkelő területekből. Nálunk nincsenek vadászvendégek. A vadászat az erdőszegélyben a legegyszerűbb és leghatékonyabb, azonban a vadászat az erdőben szintén nagyon fontos. Ott már igazán kemény munkává fajul. Egy kis erdei tisztás, amit rögtön kihasználnak, és ezután az összes szabály betartásával gyakorolják a vadászati tevékenységet. Az etika szintén fontos számunkra. Egy jó lövés, a vad alapos szemügyre vétele, a biztonság és a vadon élő élőlények tisztelete a fontos, nem a rosszul értelmezett vadászati kultúra – mint a trófeakultusz és más hasonlók. Így nem követünk el fatális hibákat a vadgazdálkodásunk során.
Az erdők biztosítása
Önök biztosították az erdeiket? Igen, talán erdőtűz ellen. De villám, rovarok és effélék ellen is van biztosításuk? A természetes erdőfelújítással ez együtt jár, ráadásul biztosítási díjat sem kell fizetni érte, így a pénz értékteremtő hatása az erdőtulajdonosnál marad. Ezeket az erdőket itt már „bebiztosítottuk”. A szél miatt 12 évvel ezelőtt egy rudas állomány kidőlt. Biztosítva volt – természetes újulattal – és időközben a lányom és a barátnői épp olyan nagyok lettek, mint ez az erdő. Ültetett csemeték és ápolási költségek nélkül. Ez ugyancsak az erdőtulajdonos nyeresége.
Zárásként még valami fontosat meg akarok említeni: Minden változás fejünkben kezdődik el.
A fontos dolgok
Ezekben az új időkben kívánatos, hogy gondolati kereteinket bővítsük, és lehetővé tegyük a másként gondolkodást.
Ez nem csupán az erdő-vad kérdésére vonatkozik, hanem a társadalmi élet számos egyéb területére egyaránt. A lényegtelen dolgokat nyugodtan másokra hagyhatjuk, de a lényeges dolgokat ismétfokozott figyelemmel saját kezünkbe kell vennünk.
Köszönöm szépen a figyelmet. Sok boldogságot kívánok Önöknek az erdőhöz és az erdőben egyaránt!
Forrás:
Gmeiner, H. (2013): Waldbau mit der Büchse. Grüner Spiegel. Magazin Des Steiermärkischen Forstvereines, Heft 2. Juni 2013, s. 8-10
(Stájerországi Erdészeti Egyesület folyóirata, 2. szám, 2013. június, 8-10. p)