A díjat a jubileumi nagyrendezvény keretében vehette át
A MEGOSZ elnöksége 2004-ben díjat alapított, amelyet évente egy alkalommal adományoz a magánerdő gazdálkodás fejlesztése terén kifejtett rendkívüli érdemek elismeréseként. A díjat Rimler Pálról neveztük el, aki oly sokat tett a maga korában a magánerdő gazdaság korszerűsítéséért, fejlesztéséért.
A jubileumi nagyrendezvény lehetőséget adott arra, hogy visszatekintsünk az eddigi díjazottakra:
Répászky Miklós 2004. Pilis,
Barátossy Gábor és posztumusz: Dr. Csötönyi József 2005. Szentgál,
Jeszenszky András 2006. Napkor,
Bartha Pál 2007. Somogyszob,
Luzsi József 2008. Sopron,
Virágh János 2009. Abádszalók,
Temesvári Erik 2010. Tét,
Jozwiak Bernard 2011. Szentgál,
Soós Gyula 2012. Napkor,
Góhér Zoltán 2013. Kecskemét
A jubileumi, 2014-es esztendőben a Rimler Pál emlékérmet Támba Miklós a MEGOSZ alapító tagja, 2004-től alelnöke, a Napkori Erdőgazdák Zrt. ügyvezetője vehette át Luzsi Józseftől.
Támba Miklós a díj átvétele kapcsán a következőket mondta a nagyrendezvény résztvevőinek a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében:
„Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A legkönnyebb az lenne, hogy megköszönjem a kitüntetést és a helyemre üljek, de Ügyvezető Elnök Úr arra kért, hogy kitüntetésem átvételekor gondolataimat osszam meg Önökkel. Szerencsés embernek gondolom magam, elsősorban azért, hogy magyarnak születtem, abban a korban, amikor még talán én is megélhetem azt, hogy határaink nemcsak északról, hanem délről és minden irányból akadály nélkül átjárhatóak lesznek. És megélhetjük azt, hogy azok, akik ezt a csodálatos magyar nyelvet beszélik, legalább lélekben egyesüljenek. Először szeretném megköszönni azoknak, akik erre a kitüntetésre engem javasoltak, akik ezt a kitüntetést nekem adományozták. Ez a kitüntetés nem nekem, hanem annak a közösségnek szól, akit én képviselek. Annak a közel 700 erdőtulajdonosnak, akikkel együtt gazdálkodom. Annak a 120 kollégának, akikkel minden nap együtt dolgozom érdekeltségi körömben.
A családomnak, akik támogattak abban, hogy szerény képességeim szerint a magánerdő tulajdonosok nagy közösségét szolgálhassam. Ez az elismerés első sorban nekik szól.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy olyan faluban születtem, ahol megtanulhattam az együttműködést, a kemény munkát, mert az a nyírségi homok, melyen gyerek koromban szőlőt szedhettem ma Európa legnagyobb egybefüggő akác termőhelye, amely sok ember megélhetését tudja biztosítani és amely HUNGARIKUM lett. Ezen a mai ünnepi napon is kiemelt figyelmet kap. Az akác koalíció jó példa arra, hogy összefogással sikerre tudjuk vinni akaratunkat. Ha visszatekintek az elmúlt 20 évre, akkor talán első gondolatom az, hogy nem mindig a jó megoldásokat választottuk. Ki kell mondanom, hogy nagyon sokszor és sokat félrevezettek és becsaptak bennünket. Neveltetésemből eredően a hibát nem bennük, hanem mindig magamban kerestem. Ezt javaslom Önöknek is. Ez nem azt jelenti, hogy bármiért szégyenkeznünk kellene, és ne lehetnénk büszkék az elvégzett munkánkra. Meggyőződésem, hogy hit nélkül közösséget szolgálni nem lehet. A hit magánügy, de az értékrendek választása nem magánügy, különösen nem lehet az egy közösségben. Ma már biztos vagyok abban, hogy közösségünk csak a keresztény nemzeti értékrendek mentén maradhat meg. Ebben a legfontosabb elem az a család, amely képes munkájából megélni, gyerekeit taníttatni. Nem csak kenyéren él az ember, szokták mondani, de higgyék el, hogy a vidéki lakosság nagy része azt sem tudja, hogy holnap miből vesz kenyeret. Közülünk őket csapták be a legjobban. Elhitették velük, hogy nem kell dolgozni, hogy segélyből is meg lehet élni.
Ezekkel az emberekkel kell nekünk a napi feladatainkat ellátni, a jövőnket megépíteni, ami nem kis feladat. Ez alatt a 20 év alatt remélem, hogy eleget tanultunk és bizonyítottunk ahhoz, hogy végre olyan törvényeket alkothassanak a Tisztelt Házban, mely nem köti gúzsba a dolgozni vágyók kezét, a rossz szándékúakat nem hagyja a közösségekre telepedni. A napi munkánkat úgy végezhessük, hogy keresztény polgári értékrendek szerint élhessünk. Ebben az esetben erdőgazdálkodásunk gazdaságilag is fenntartható lesz, mert a fenntarthatóság e nélkül elképzelhetetlen. Éppen ezért bízom abban, hogy a törvényalkotóknak eltökélt szándéka hogy azoknak a kezére csap, akik úgy gondolják, hogy a zsebünkben állandóan kotorászhatnak, és elvehetik lehetőségeinket tőlünk és erdőtulajdonos társaimtól, hogy versenyképes gazdaságot építhessünk. Bízom abban, hogy olyan idő következik ránk, ahol vezetőink felismerik hosszú távú nemzeti érdekeinket. Ahol egy ember is számít, és ahogy a Miniszterelnök Úr mondta, senkit nem hagyunk az út szélén. Ahol gyerekeinket és unokáinkat már nem tudják becsapni semmilyen fondorlattal és jogi csűrcsavarral. Ehhez nekünk, erdőtulajdonosoknak is sok pénzre van szükségünk, hogy adót fizethessünk, melyből szolgálhatjuk a közjót és a legjobb iskolába járathassuk gyermekeinket. Ehhez kívánok én mindenkinek jó szerencsét! A JÓISTEN áldását!”
Kedves Miklós! Szívből gratulálunk és további sok sikert, jó egészséget kívánunk a MEGOSZ tagsága és vezetősége nevében!